
Ma ismét ajándékot kaptam,ezúttal Lekitől. Nézzétek ezeket a gyönyörűségeket!Finom színek,elegáns minta,aprólékos kidolgozás. Nem találok szavakat,egyik szebb,mint a másik.
És azok a finomságok! Hmmm...
Leki,nagyon szépen köszönöm!
Két rohanás között melengetik a szívemet ezek az ajándékok. Már alig várom a hétvégét. Pontosabban a vasárnapot,mert szombaton még munka van. Én szervezem a suliban az október 23-i megemlékezést. Aki csinált már ilyet,tudja,mivel jár. Egy osztályból nem találok annyi ügyes gyereket,hogy velük ki lehessen állni. Három-négy osztályból pedig nagyon nehéz összehangolni a próbákat,szinte lehetetlen mindenkinek megfelelő időpontot találni. Rengeteg rohangálás,szervezés stb. Ráadásul ez lesz a városi műsor is 23-án.
És hogy teljes legyen a sor,nálunk ilyenkor ún. Eötvös-nap van,nincs tanítás,különböző előadások,rendezvények vannak. Persze ott is ténykedni kell,csináljunk már kézműves foglalkozást,meg kiállítást. Jó,de mikor????
Hab a tortán:mindezt munkaköri kötelességként,egyetlen túlórát sem számolnak el érte.