Jó pár hete már,hogy Ildi játékra invitált: miből lesz a cserebogár?
Arra volt kíváncsi,hogyan,mivel kezdtem hímzős "pályafutásomat" :))
Sokáig halogattam a válaszadást ( ezért itt is elnézést kérek,Ildi), de részben az időhiány volt az oka,részben pedig az,hogy a régi dolgaim már nincsenek meg.
Aztán a temetőjárás közben meglátogattuk az egyik unokanővéremet,és megláttam valamit....igen,igen,egy réges-régi munkámat. Akkor készült,amikor a lánya született,34 éve,én akkor 13 éves voltam. :)) Elég vad színei vannak ennek a városrészletnek,és ami nem látszik,de én tudom,mindenféle fonalat hozzá. mentségemre szolgáljon,hogy akkoriban még nem lehetett ennyiféle fonalat kapni,pláne nem egy olyan kis faluban,mint ahol laktam.
Szóval, így hímeztem én 34 évvel ezelőtt:))
Hát igen az évek során jócskán változunk. De ez nem von le semmit eme "korai Latinka" értékéből:)
VálaszTörlésElég jól tartja magát:-))
VálaszTörlésViccen kívűl kitartó voltál akkor i és most is!
Mindnyájan elgondolkodunk néha, hogy a kezdetekkor milyenek voltunk..., minden változik, mi is, új trendek jönnek, mennek, de azért a régi jó dolgokat nem dobjuk a kukába. Egy részünk benne van.
VálaszTörlésMikor megláttam, hogy rám hivatkozol, hirtelen azt hittem tévedés!...Rég elfelejtettem - sűrű az élet körülöttem -, de már beugrott és nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk! Igazán csinos darab és valóban, nálad ez a türelem játék állandó! Már akkor megvolt és azóta, ahogy az ember "öregszik" - bocsánat -, egyre türelmesebb, kitartóbb lesz. Vagy?:)))
VálaszTörlés