Napi dühöngőm

Ez a nao is jól kezdődött....

Előzmény: amikor megvettük a lakást,a mienk mellett az anyósomékéra is rátették a jelzálogot. Anyósom időközben egyedül maradt,el akarja adni a nagy házat,tehát le kellene vetetni róla a jelzálogot. Anno azt mondták,a futamidő fele után ezt minden gond nélkül megtehetjük. Gond az nincs,ha csak az a több,mint ötvenezer,amit fizetni kell érte, a hercehurca a felértékeltetéssel,holott a telek többet ér,mint amennyi a hitel hátralévő része. Eddig még el is ment,lenyeltem,ez van,ha csóró vagyok,fizessek. Kb. két hónap után eljutottunk oda,hogy megvan a bank engedélye,irány a földhivatal. De melyik? Az,ahol mi lakunk vagy az anyósomhoz tartozó? Nosza,érdeklődjünk! Mehetünk ide. Megyünk. Levél az ügyintéző kezében,éppen csak belepillant,kezembe nyom egy lapot,ezt töltsem ki. Töltöm. Mit,hová??? Ja,hogy nem az adós ingatlanáról kell levenni a jelzálogot? Itt az van,hogy.... Ott az van,hogy....csak el kellett volna olvasni. Akkor ez nem jó,itt nem lehet,menjenek amoda. De a pecsét már rajta van a papíron. Elkezdi hibajavítóval lefesteni. Mondom,mégiscsak egy hivatalos papír,talán nem kellene. Szerinte nem lesz ettől semmi baja. És ha mégis? Kérem,hogy legalább írja rá,hogy ő javította. Minek,jó az úgy is... A vérnyomásom kb. 200. Ekkor már meglehetős iróniával jegyeztem meg,hogy milyen segítőkész ügyintézőre találtunk. Szerintem nem értette... Utolsó kérdés: személyesen kell intézni a továbbiakat a 100 km-re lévő másik településen? Válasz:azt csinálnak,amit akarnak!

Gratulálok a hevesi földhivatal dolgozóinak!

"Így szeretlek,Magyarország!"

Bocsi,de le kellett írnom...