Panaszkodó

Nem nagyon szoktam itt a hímzésen kívül másról szót ejteni,de olyan vérforraló dolgok történnek mostanában,muszáj kidohogni magam.
Közalkalmazott vagyok,pedagógus. Hogy milyen az ország helyzete,ezt mindannyian tapasztaljuk saját bőrünkön. De meddig lehet még feszíteni a húrt? És miért mindig rajtunk csattan az ostor?
Minket minden megszorító intézkedés érint,és mi mindent tűrünk,mint a barika,mert nekünk nem etikus sztrájkolni. ( Másnak igen???? ) Elvették a 13.havi fizetést; jutalmat,ruhapénzt már legalább tíz éve nem kaptunk; az évi 14000 Ft szakkönyv vásárlására fordítható összeget 4000-re csökkentették (nevetséges); elvették az étkezési támogatást,nincs caffeteria; és ma bejelentették,hogy ezentúl a túlórát sem tudják fizetni,de mostantól tartózkodjunk az iskolában akkor is,ha nincs óránk(?????). Szóval,elvesznek mindent,de ugyanakkor drágul minden. Ezzel szemben látom az újabb pályázati felhívást,hogy akit nem az idei nap barnított,az 2,5-ös átlaggal ösztöndíjat kaphat. Könyörgöm,mire,no és legfőképpen miből??? Abból,amiért én dolgoztam,de nem fizetik ki??? Hány embert kell még eltartanom? Azért szültem két gyereket,mert úgy éreztem,reálisan ennyit tudok tisztességesen felnevelni. A nagyobbik kitűnő eredménnyel érettségizett,soha egy fillért sehonnan nem kapott. Nem is vártam el. De én miért adjak másnak? Hogy mondjam a gyerekemnek,meg a többi gyereknek az iskolában,hogy tanulj,mert...